Mindennapjaink

Október 25. Zilah.

Óvodai képek

 

Szeptember 29. Zilah

Tegnap jöttünk haza egy újabb implantátum beállításról. Mindig meglep utána, hogy egyre jobban hallja a dolgokat, de most anyai szívem nagyot dobbant, amikor kijöttünk a rendelőből, s szólítottam, hogy Abi, ő visszamondta: ABI...és azóta is mondja. Nagy lépés ez nekünk s mégnagyobb boldogság.
Ma pedig egy nagy álma vált valóra, Levente nagybácsija elvitte lovagolni. :)

Ieri am ajuns acasă după o nouă programare a implantului. Întodeauna mă surprinde faptul că aude tot mai clar după o programare, dar de data asta inima mea de mamă a bătut mult mai repede după ce am auzit-o rostind numele ei : ABI.. e un pas mare și o bucurie mult mai mare pentru noi.
Iar astăzi un vis a ei a devenit realitate: Levente unchiul ei l-o dus la plimbare cu căluțul :)

Yesterday we came home after a new implant programming. I'm always surprised that she hears more clearly after this programming, but this time my heart beat faster as I heard her saying her name: ABI ... it's a big step and a greater joy for us.
And today her dream came true: her uncle Levente went with her to horse riding :)

Szeptember 18. Zilah

Első nap az oviban...
Prima zi de grădiniță ...
First day of kindergarten ...

 

Augusztus 13. Szeged.

Aktiválták az implantátumot.

Kicsi, de biztos lépésekkel haladunk előre.

Abi, ahogy meglátta a várost majd a korházat szegénykém egyből a legrosszabbra gondolt, mutatta is kicsi kezét, hogy újra szúrják-e majd, nem bírtuk eleget nyugtatni, hogy nem, most már nincs több fájdalom, most már csak hangok lesznek. Meg is értette, bekerültünk a fizikus rendelőjébe, s vártuk feszült figyelemmel mi fog történni. Annyira figyelt, s annyira várta, hogy kicsikém bevágott egy igazi pókerarcot, s nem igazán jelezte, mikor hallja a kiadott hangokat s mikor nem, így kicsit hangosabb jeleket is kaphatott, mert elkezdte a sírást, ezért visszaállítottak az erősségből.

Most, ha minden igaz a nagyobb zajokat, zörejeket hallja csak és szokja ezt a fajta hangzást, mert azt azért el kell mondjam, hogy nem úgy hall, mint mi, hanem egy állítólag gépies hangot. ő kell majd lassan feldolgozza, megszokja, megtanulja ezeket a hangokat.

Megvolt az első lépés, és ha kicsike is, de lépés, és nagyon örülünk neki.

Hazafele nem lehetett volna elvenni tőle a beszédprocesszort , sőt este is evvel akart volna elaludni :)))

Két hét múlva újra megyünk, akkor kicsit élesítenek s ersősítenek majd a hangzáson. Pár hónap alatt eljutunk majd oda, hogy a beszédet is hallja.

Szeretnénk újra köszönetet mondani NEKTEK, hiszen nem sikerülhetett volna nélkületek. Köszönjük a segítséget!!!!!!!!

Augusztus 4. Zilah

Telnek a napok, hol nehezebben hol könyebben. még mindig nehezen és félve alszik el kicsi lányunk és van hogy korán reggel ordítva kel fel, de jól van, nagyon szépen begyógyult a műtét helye. Augusztus 13-ra várnak vissza minket Szegedre, amikor végre bekapcsolják majd az implantátumot.

Nagyon sok videót néztem meg a youtube-on implantos gyerekek beszédfejlődéséről. Ilyenkor hol elkeseredek hol meg nagyon megörülök ugyanis nagyon változó a gyerekek beszédtanulása az implant aktiválása után. Van aki nagyon hamar elkezd gagyogni, szavakat mondani, majd két évre rá már érthetően mondtokat alkotni s énekelni, s van aki  nehezen indul be s halad tovább a hallás és a beszédfejlődés rögös útján. Sok mindentől függ fejlődésük. 

No, de addig míg várjuk az aktiválást 

                                                                                                        sokat vagyunk mamáéknál,

rengeteget olvasnak, rajzolnak, beszélgetnek, kacagnak

és nagyokat alszanak :)

 

Barátnőjével is találkoznak

s persze kedvenc nagybácsi is meglátogatja, amikor csak teheti

s velünk ünnepelt az 5. házassági évfordulónkon .

 

Június 15. Zilah 

ITTHON. Végre hazaértünk. Abi nagyon jól bírta a hosszú vonatutat, mert már tudta, hogy hazafele tartunk. Haza az ismert és szeretett világba, ahol az emberek nem bántják, ahol nem kell félni az elalvástól, nem kell félni a szobába belépő személyektől, ahol rengeteg ember szerető gondolata ölel át mindannyiunkat.

Most egy kerek hónapot kell várnunk türelmesen a még alaposabb gyógyulásara, a szöveteknek, izmoknak le kell csillapodniuk, vissza kell húzódniuk. Miután ez megtörtént, megyünk vissza Szegedre, ezúttal a cochleáris implantációs csapat következő tagjához, a fizikushoz, akinek a szerepe abban áll, hogy aktiválja az implantátumot, s állítja majd rendszeresen, hogy Abi egyre jobban s többet halljon.

Az implantátumnak két része van: egy belső s egy külső. Most a belső került beültetésre , s akkor egy hónap múlva jöhet a külső rész...onnantól kezdve Abi hallani fog majd. Nem úgy, ahogyan mi, s még rengeteg munka ál előttünk,  de hallani fog.

A CI működése a következő lépésekből áll:

• A hanghullámokat egy mikrofon érzékeli, majd továbbítja a beszédprocesszor felé.
• A beszédprocesszor egy kódolási stratégia segítségével átalakítja a mikrofontól kapott jeleket.
• A processzortól egy adótekercs veszi át a jeleket. Az adótekercset egy kis mágnes rögzíti a fejbőrön, pontosan a vevőtekercs felett.
• A koponyacsontra implantált vevőtekercs veszi át az adótekercs jeleit. Egy dekóder dekódolja, majd az elektróda felé továbbítja a jeleket.
• Az elektróda a csigába van beültetve. Több szálból áll, ezek különböző hosszúságúak. A rövidek a csiga elején végződnek és a magas frekvenciát érzékelő idegeket ingerlik, míg a hosszabbak a csiga belsejéig mennek és az alacsony frekvenciákért (mélyebb hangokért) felelősek.

Az elektróda által keltett elektromos impulzusokat az idegsejtek érzékelik és az agyba továbbítják, hallásérzetet keltve.

Junius 11. Szeged.

                    Nagyjabol tul vagyunk eddigi eletunk talan legnehezebb periodusan.

Megmutottek Abit. A mutet maga sikeresnek mondhato, az implantatumot sikerult behelyezni, s egy speci szoftverrel ki is probaltak, mukodokepes lesz majd.

A mutetet kovet ket napot hosiesen turte, sokat fekudt, de  nem sirt , mutatta, hogy faj, de mosolygott, s megprobalt jatszani is amennyire tudott. Kicsi hosunk.

Aztan harmadik naptol fokozatosan felult, felallt, jarkalt a szobaban, az udvaron, majd egy hoszabb setat is tettunk a Tisza partjan, ami amugy a klinika mellett folyik el.

            De ahogy egyre jobban mozgott es mult a fajdalom, ugy inkabb kezdte unni a helyzetet, az inekciokat, a  viziteket, bennunket, a hosszu, ejszakaba nyulo esteket, a meseket, amiket neztunk, egyszoval, mindent. Ennek kovetkezmenye par duhroham volt, csipett, utott, harapott....nem lehetett kontrolalni es nem is lehetett tudni mit akar eppen...csak varni lehetett, hogy muljon...ezek kegyetlen pillanatok voltak, amik engem szemely szerint ngyon lefarasztottak sot elszomoritottak annak ellenere, hogy tudtam, valahol normalis reakcio egy ilyen kicsi gyermek reszerol.

            No de ezen is tul voltunk, s eljott a nap, hogy hazaengedtek a szegedi szallashelyunkre. Mentunk is nagy boldogan, Abi mutatta is a vonat jelet, hogy akkor menjunk haza mostmar...jatszottunk sokat, jokedvu volt. Masnap reggel arra ebredtunk, hogy nem tud labra allni, hanyik, rosszul van nagyon. Vihetett a mento vissza a korhazba. Ujra perfuzio, csomo vizsgalat, varakozas, ertetlen tekintetek. De telt a nap, s legalab a rosszullet mult. Imadkoztunk, imadkoztak ertunk....azt mondtuk, ha mar az orvosok nem tudjak mi a gond , Isten tudja, s o az aki majd helyre is hozza Abit. Masodik reggel kutya baja Abinak, setalgat, jatszik, jokedvu, hoditgatja az embereket itt a korhazban.

            Holnap reggel varratszerdes, utana mehetunk HAZA.

Hosszu ut van mogottunk, s meg hosszabb elottunk, de hiszem, s hisszuk Isten segitsegevel minden lehetseges.

JUNIUS. 5.  Szeged.     

MUTOBEN

Június 18. 

Sikerült megvenni az implantátumot. 7-10 nap alatt leküldik a szegedi klinikára, s mehetünk majd a műtétre. Közben kaptunk egy új hallókészüléket. Evvel már több mindent hall,, meg tudja állapítani, hogy milyen irányból jönnek a hangok, bizonyos zeneszámokra is felfigyel, és próbál táncolni rá,  de sajnos a beszédből nem tudjuk mennyit jut el hozzá.

A napok telnek, neki, mint egy akármelyik kisgyermeknek, nekünk várakozással, szervezkedéssel.

Június 8. Szeged

Egy  barátunk jóvoltából kocsit kaptunk kölcsön és elindultunk Szegedre megismerni a csapatot, legalább is egy részét, akik majd műtik Abit. Kicsit estére indultunk, így Somlyó körül ránk is esteledett.  ( Zsolti,  Robinak a nagyobbik testvére volt a sofőr...nem volt könnyű dolga....6 óra vezetés sötétben.....köszi ez úton is :)) A naplemente ....mozgó kocsiból...nagyon szép volt.

 Jó későre érkeztünk meg s foglaltuk el szállásunkat.

Kényelmes és barátságos környezetben aludhadtunk s ébredhettünk.
 Hát, itt még kicsikém nem tudja merre vagyunk :)))

 Nem is akart egy darabig kijönni az ágyból, csak onnan kukucskált bennünket.

 Csak megbátorodott a végére, s nézte a reggeli sürgés-forgást.

 Egy kis fényképezésre mindig van idő és kedv is .

 Itt már az orvossal való találkozás után.

De akkor erről is pár szó: Nagyon kedves, talpraesett, felkésszült vidám emberek fogadtak bennünket. Abi ahogy meglátta, hogy újra korházba jöttünk, kezdte a sírást, de rögtön megnyugodott, ahogy a logopédus irodájába betértünk, sok szines játék közé.

Szeretem a magyarországi rendszert, a ottani orvosokat, szakembereket, és most sem csalódtam bennük. Olyan dolgokat tudtunk meg, amiket még soha nem hallottunk. Megnézhettük, megtapogathattuk két különböző cég implantátumát....s választottunk végre. Med-el a neve a cégnek , amelyiktől megvásároljuk majd ezen a héten, ha minden rendben megy az implantátumot. Színt is válszthattunk, kislány, így a halvány rózsaszín mellett maradtunk, negyedik jobbról. Aztán másfél óra beszélgetés után (itt megjegyzem....semmit nem fizettünk ezért a logopédusnak....még egy meglepő dolog, ugye?) átmentünk a profeszorhoz, nagyon kedves, nyugodt ember, aki megvizsgálta Abit, végre személyesen....s mondta, reméli, hogy JÚNIUS VÉGÉN sor kerül a műtétre. Puszit küldve búcsúztunk el mindenkitől, s indultunk le a Tisza partjára.

 Megkönnyebbülve kicsit kifújtuk magunkat, végre elkezdődött a visszaszámlálás.

Abi nagyon élvezte, hogy nagybácsi megérkezett, s végig velünk van.

 Rajzolni persze kell egy kicsit, de aztán jöhet a móka újra.

 Megéheztünk.

Ez már a hazafele út, elalvás előtt pár perccel, kicsit olvasunk, aztán szundi egész hazáig.

Nagy nap volt a MAI......tudjuk, hogy nélkületek, ez nem sikerült volna. Csodával határos módon gyűlt össze ennyi rengeteg pénz, ami segítségével Abi hallhatja majd hangunkat.

KÖSZÖNJÜK

Június  3. 

Köszönjük a segítséget a helyi szervezőknek, Máté Józsefnek, a zilahi játszóházas csapatnak és a SZilágysági ANYáknak :)

Június 2.

 Dobán jártunk a népdalvetékedőn.....köszön

jük az adományokat, és a sütést Szilágysági Anyáknak :)

Külön öröm volt családi barátainkkal , a Szilágyi családdal kimenni. A két lány nagyon megzerette egymást, végigkacagták az utat s az ottlétet, kivéve persze mikor kötődtek egymással...kis rosszcsontok is tudnak lenni....:)

Május 21, hétfő

nagy nap volt az életünkben

a kolozsvári süketek iskolájának jóvoltából egy pár hallókészülékhez jutottunk, amit előzetes beállítások utan kézhezkaptunk, vagyis inkább fülbe kaptunk :) addig is, míg a műtétre kerül a sor.

persze nagy volt az ijjedtség az elején, de amikor elhagytuk az iskolát, s nem volt senki idegen körülöttünk, megtörtént a csoda, kicsi Abigélünk amikor beszéltünk, figyelte a szánkat, minden fához odament, megtapogatta, a leveleket megcsodálta a virágokat, fűszálakat megsimogatta....valamit hallott....nem tudom mit vagy hogyan de az első hangok eljutottak hozzá. Egy levélből gombócot gyúrt, hajamat félresímította, betette fülembe....gondolom, hogy halljak én is, mint Ő.

Hazaérve a furulyaszó keltette fel figyelmét, kérte helyezzem kicsi ujjacskáit a lyukakra

azóta nap mint nap kisebb csodák érnek bennünket

végre  kislányunk valamit, nem tudjuk mit mennyit és hogyan, de valamit HALL

Május első vasárnapja, Anyák Napja

Reggel korán különváltunk, hogy eljussunk templomjainkba Isten szavát hallgatni, kicsit megpihenni egy nagyon pörgős, teendőkkel tele hónap után.

Az istentiszteletek után adománygyűjtés és vásár következett a Fenyvesi Református Nőszövetség és a Szilágysági Anyák  jóvoltából és segítségével a fenyvesi/belvárosi református templom valamint a katólikus templomnál. A ligeti református templomnál is gyűjtöttek Abi számára ugyanebben az időben.

Az emberek nagylelkűsége most is megmutatkozott, hálásak vagyunk minden egyes lejért.

 

 Ezután a Szilágysági Anyák sátra a Zilahi Játszóház sátrával együtt kiköltözött a majálisra. Egész délután vártuk a pihenni vagy játszani vágyó gyerekeket. Sokan megfordultak mindkét sátorban nagy örömünkre.

Május 1.
Majálisok napja.
Mi a Szilágysági Anyák sátrával Krasznára mentünk, az ottani majálisra.
Nagyon változatos, színes, kedves program várt bennünket.

Jó reggel felhúztuk a sátrunkat 

Kipakoltunk, berendezkedtünk. 
A zilahi babaklub anyukái nagy lelkesedéssel és szeretettel készítettek kakaós csigákat, ezeket árusítottunk ezen az alkamon.
De lehetőséget adtunk az arra járó kisgyermekes anyukáknak a pihenésre, játszásra, pelenkázásra, biliztetésre.
Nagyon újfajta kezdeményezés ez még itt nálunk Szilágyságban, de nagyon jó kezdeményezés, így reméljük lesz még folytatása.

Itt most szeretném, szeretnénk külön megköszönni a Szilágysági Anyák minden tagjának a segítséget. Jó volt veletek lenni...habár nem lehetett mindenki személyesen velünk, de érztük, tudtuk, sokat gondoltok a nap folyamán ránk.

A kakaós csigáknak nagy sikerük volt, az emberek nagylelkűen adakoztak Abi részére, így összegyűlt ezen az alkalmon 1300 lej. KÖSZÖNJÜK.